A tokaji boros mantránk – furmint, hárslevelű, sárgamuskotály… szárazak, elegánsak, barátságosak. A csendes borok mellett készítünk erdőbényei bubisokat is: habzókat, pezsgőket… és igazi meglepetésként egy “felső-magyarországi” rozét a környező dombokról!
8 hektáron gazdálkodunk Erdőbényéről traktorral bejárható dűlőkön: Messzelátó, Omlás, Palandor, Rány és Szentvér.
Riolittufás nyiroktalaj és agyagos-riolit talaj. Tengerszint feletti magasság: 160-300 méter.
A javarészt 10-20 éves ültetvények az „igazi” tokaji arányban kétharmad részben furmint, és 15-15%-ban hárslevelű és sárgamuskotály tőkéket nevelnek.
A tokaji aszú egyike a világ legismertebb természetes édes borainak. Tokajban már a XVI. Században konkrét leírások születtek az édes borok készítéséről és azokról a termőhelyekről, amelyek a borvidéken belül a leginkább alkalmasak az aszúkészítéshez elengedhetetlen alapanyag termesztéséhez. Tokaj a világ legrégibb olyan borvidéke, ahol a szőlő és így a borok eredetét is szabályzatokban rögzítették.
Az aszú annak ellenére, hogy édes bor, soha nem emiatt különleges. A borvidéket alkotó igen változatos és a szőlő számára egyedi lehetőségeket kínáló talaj az, amitől ez a bor akár mint ételkísérő is megállja a helyét. A borok gerincét adó savak, az alkoholtartalom és az édesség hármasa kitűnő egyensúlyban van egymással. A tokaji édes borok és elsősorban az aszú ettől lesz lendületes, élénk, illatában és ízében tele virágos-gyümölcsös jegyekkel. Fogyasztásakor érezzük ugyan, hogy édes bor van a poharunkban, de a jó aszú soha nem a cukortartalomról ismerhető fel. A termőhely sajátos, világviszonylatban is nagyon összetett, gazdag szerkezete olyan hátteret ad az aszúknak, ami szinte semmihez nem fogható komplexitást eredményez.
(Forrás: Bor.hu)